Tesztellek titeket, hogy a hosszú bejegyzéseket is elolvassátok-e. :) Átmentetek, látom, szépen hozzászólogattok. Én meg megint elkezdtem válaszolgatni ezekre. Nem bírom ki. Beírok valamit a blogba, ami az én szemszögemből kerek egésznek tűnik, aztán a hozzászólásokból kiderül, hogy mások másféle képpen értelmezik. Eleinte nagyon bántott, hogy félreért az olvasóközönségem. (Oh, micsoda nagyképű kifejezés ez az olvasóközönség.) Aztán elgondolkodtam, hogy talán én fogalmazok félreérthetően. Kérdés, hogy a blog adta keretek lehetőséget biztosítanak-e az ennél bővebb kifejtésre. Egy könyvben nagyobb alapossággal körbe lehet járni egy-egy témát, ráadásul hónapok, évek állnak rendelkezésre a véglegesítésére. Ezzel szemben egy blogpost pár perc alatt születik, és a napi hangulattól is függ, mi sül ki belőle, mind az írói, mind az olvasói oldalon.

Más: Ahogy megy az idő, és öregszem, egyre inkább érzem, hogy kellene saját lakás, s ez már odáig fajult, hogy elhatároztam, kicsit összébb húzom a nadrágszíjat, és előtakarékoskodom, lesz, ami lesz. Úgy gondoltam, havi 20-30 ezer forintot tudok nélkülözni, ha nagyon muszáj, márpedig egy saját lakás nemes cél. Az elmúlt két hétben legalább 3 bank keresett meg, telefonmarketing, a hajam égnek áll az ilyenektől általában, meg sem kérdezik, hogy zavarnak-e, viszont lerázhatatlanok. Most viszont nem is akartam kibújni a dolog alól, nagy lelkesen megbeszéltem az egyik üzletkötővel egy találkozót. Aztán jött a hidegzuhany, ha éveken keresztül befizetek nekik 70 ezer forintot/hó, akkor esélyem van, hogy megkapom a lakáshitelt, de maximum 8 millió forintot, tíz éves futamidővel. Az élettől is elment a kedvem, mert 70 ezer forint az most, az új munkakörben járó megemelt fizetésemnek is több, mint a fele, miből élnék, ha ezt rendszeresen befizetném? Ha pedig megkapom a hitelt, további 10 évig kell szintén 70 ezret törlesztenem. És ez még a legjobb konstrukció, ennél csak rosszabbak léteznek. Hogy lehet emellett gyereket szülni, gyesen lenni, meg úgy egyébként is: élni?