Kb. két óra alatt kiszenvedtem magamból egy postot azokról az új körülményekről, amik mostanában nyomják a lelkemet, aztán egy gombnyomással kitöröltem az egészet. Ezzel új felismerésre jutottam: igenis előfordul, hogy nem tudok teljesen őszinte lenni, mert nem tehetem meg a barátaimmal, hogy a blogból értesüljenek róla, mi a bajom velük. Először megpróbáltam kiírni magamból, de közben rájöttem, mennyi oka lehet annak, hogy XY így vagy úgy viselkedik velem mostanában, s egyrészt amíg ezeket nem derítettem ki, nem vádaskodhatok, másrészt kerek egész postot csak úgy szülhetnék, ha elég jelentősen belemennék az illető magánéletének részleteibe is, amire viszont nem kaptam felhatalmazást. Remélem, hamarosan megoldódik a helyzet, de akár igen, akár nem, előbb-utóbb kénytelen leszek írni róla.
LT-nek kölcsönadtam Albert Györgyit, ő pedig cserébe elhozott 2 regényt. A 100 év magányt, ami szerinte olvashatatlan, de annyian tartják tökéletes műnek, hogy muszáj legalább egy esélyt adnom neki. Valamint a Becéző szavakat, amelyet több ízben is láttam filmen, és mivel témájában érintett vagyok (zűrös anya-lánya kapcsolat), jó esély van rá, hogy tetszeni fog.