Megkaptam az első megbízást, igen rövidke idő alatt. Zsuzska, aki kitalálta, hogy én lakberendező legyek, majd' összepisilte magát az örömtől, én meg már láttam a fejem felett gyülekező felhőket. A feladat ugyanis egyszerre nehéz és könnyű, egy már kb. 30 éve lakott lakásban, ahol nem szívesen szabadulnak meg bármitől is, egy több funkciós szobát kell lakhatóbbá tenni. Állítólag kb. 8 éve próbálják megoldani a gondot, s ha már én bejöttem a képbe, az én ötleteimet is meghallgatják. Holnap küldi át a család férfi tagja a szobáról készült fotókat, valamint a lakás alaprajzát. Nagyjából mindenről kikötötte, hogy ott kell maradnia, ahol van, de ez csak egy újabb kihívás, hogyan tudom meggyőzni, hogy fejlődni csak úgy lehet, ha az ember változtatni is hajlandó.
Zsuzska munka után tanácsot kért tőlem, hol tud a barátnőjének Miki egeres pólót venni, nyilván azért, mert "egy bunkó picsa" vagyok, a"kinek az életét a trendi faszságok határozzák meg", s tudta, hogy én tudom. Tudtam. Zsuzska így megspórolt egy csomó időt, felesleges boltjárást, meg ilyenek. Játszásiból kipróbáltuk, tudunk-e egymás ízlése szerint leakasztani ruhákat a fogasról. Nem nagyon ment. Aztán nagy nevetések közepette elvonultunk a Millenáris Park egy csendesebb csücskébe, lelkizni. A fotókiállítást is megnéztük Equadorról, de végül egy kavicskupac szélén üldögélve akkorát beszélgettünk, hogy abból simán pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Már majdnem elmondtam azt is, amit nem akarok, szexológusról, meg legnagyobb gondról.