Ma fedeztem fel azt a szimpatikus kis helyet, amire hazaérkezve rá is kerestem az Interneten, és egy érdekes történetre bukkantam. A hely neve: Nemsüti (Woody Allen után szabadon), saláta- és szendvicsbár (Budapest, XIII. ker. Jászai Mari tér 4/B), olyasmiket kennek rozsos pékárukra, mint diós, parmezános pritaminkrém, vagy cukkinipástétom babcsírával, de kaphatóak különböző fini vitaminturmixok, és levesek is. Az árak sem vészesek, és garantáltan húsmentes övezet. Amikor ott jártunk, épp jött a hely megálmodója (ide klikkelj, és görgess a harmadik lányzóhoz), hogy megnézze, minden rendben megy-e. A csajszi is nagyon egyben volt. Minden egyes ruhadarab, minden kiegészítője olyan volt, mintha egy művész komponálta volna össze. Tudom, hogy a "trendi szarságok"... blablabla, de ez a lány egyáltalán nem plázacica stílusú, hanem igazán korszerűen, nagyon klasszul összeválogatott cuccai voltak, kiegészítve a mobiltelefonjával és a discman-jével, s ez igenis sokat jelent. Nem véletlen, hogy egy ilyen helyet talált ki, ahol klassz fotók vannak a falon, kifinomult az ízvilág, jó a név, és nem mellékesen a Radio Café szól. Lehet, hogy sokan nem értik meg, miért fontos számomra az ilyesmi, de ez nem feltétlenül az én hibám. Olyan ritkán tapasztalom, hogy valaki hasonlóan érez/gondolkodik, mint én, és ezen a helyen ezt éreztem. Dris nem kevésbé.