Az HBO-előfizetők és Antibaby naplója-olvasók halmazmetszetében tartózkodóknak szeretném erőteljesen ajánlani Peter Gabriel koncertjének megtekintését. (Legközelebb július 31-én, vasárnap, 12:35-kor adják.) Már amennyiben azt eddig még nem tették meg. Indítékaim: Nem mindennapi koncert. A pasi kimondottan nem a fiatal korosztály tagja, bár ezt nyilván mindenki tudja. Zenéje, színpadi produkciója, a show viszont eszméletlen modern, nem szenved hiányt trükkökben, nagyon színvonalas. A legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy meglovagol egy létező divatirányzatot, inkább valami teljesen egyedit hoz létre, ami széles réteg számára is élvezhető. Lehet, hogy nem rendkívüli tőle, amit láttam, de sajnos eddig nem kísértem túl nagy figyelemmel a krapek karrierjét, csak azt tudtam róla, amit mindenki (Genesis, featuring Kate Bush, Sledge Hammer...). Nem lövöm le a műsor "poénjait", aki kíváncsi, kukkantsa meg. Mindenesetre én már vagy háromszor végignéztem, mit néztem, bámultam, tátott szájjal. A zene tökéletes, de ma, a harmadik blikkre vettem észre, hogy a színpadkép is mennyire klassz. Első ránézésre egy szinte semmi díszletben áll néhány tök egyforma, kopasz zenész, mind 50-en felüli, és mind fekete ruhát visel. Mint ahogy a díszlet maga is fekete. Egyszerűnek tűnik, pedig egyáltalán nem az, hihetetlen technika vonul fel a színpadon. S kicsit olyan a látványterv, mint az iMac (=átlátszó?) cuccok, pont az alkotja a külsőségeket, amit általában igyekszenek elrejteni a fogyasztó szeme elől. Peter Gabriel koncertje esetében ez úgy jelentkezik, hogy ugyebár minden és mindenki feketébe van öltöztetve, míg a road-ok, a cameraman-ek, a többnyire láthatatlanságra ítélt munkások jelen esetben tűzpiros ruhában rikítanak a színpad több pontján. S azt kell mondjam, jól kitalálták, klasszul néz ki. Hogy miért nem vonják el mégsem a figyelmet a produkcióról és magáról az énekesről, ezt nem sikerült megfejtenem.