Ahhoz képest, hogy jelenleg mínuszos a bankszámlánk egyenlege, elég jó kis hétvégét rendeztünk. A tegnapi Zsolázás után ma megtekintettük az @RC kiállítást (óriásplakát, Felvonulási tér). Emlékeim szerint eddig minden évben kimentem megnézni, de az utóbbi két évben már nem volt rám akkora hatással, ám a mostani pályázatok ismét megfogtak. Na, nem mind, de sok jó van. Félő volt, hogy a pályázati kiírás szerinti idei téma (haza, nemzet) olyan műveket fog szülni, ami meglehetősen távol áll az én értékítéletemtől, de szerencsére csak néhány ilyet találtam. Ami végül felbosszantott, az nem a nemzeti vonal, hanem a csapvíz téma volt. A kiállítás egy részén több plakát is azt a látszatot kelti, hogy a csapvíz mennyivel jobb, vagy legalábbis ugyanolyan jó, mint a palackozott ásványvíz, s az ostoba fogyasztó csak azért nem issza, mert nincs palackban, reklámmal és csalogató címkével az orra elé nyomva. Az alkotó ezzel tulajdonképpen hülyének nézi az embert. Én személy szerint tudatosan fogyasztok ásványvizet, nem elégszem meg a silány minőséggel, ami valóban alig különbözik a csapvíztől. S majd akkor iszom az ingyenes, "bármikor megengedheti magának" folyóvizet, ha nem lesz ilyen undorító ízű, és agyon klórozott. Annak a rendkívül kulturált kiállításlátogatónak pedig csak gratulálni tudok, aki fogott egy golyóstollat, ráírta megjegyzését egy plakátra, s ezzel ráadásul semmi plusz információt nem fűzött az alkotáshoz, hiszen a képmontázs is ugyanazt fejezte ki, amit ő odaírt, így semmi másnak nem minősíthető tette, csak rongálásnak.
Kedvencem az Arra gondolok, amire akarok! című, vöröscsillagos alkotás. Number 2.: a nyakmerevítős bólogatós kutya. De a Scrabble-ös is jópofa, összefoglalja mindazt, ami hosszabb külföldi tartózkodásunk esetén eszünkbe jut hazánkról.