Megvettem Gyurcsány Ferenc könyvét. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá. A politikusok közötti kommunikációban már nagyon idegesít ez a marakodás, egymás anyázásának az anyázása... Borzalmas. Az emberek tévesen ítélik meg a munkájukat, s egy csomó téma nincs megfelelően tálalva, miközben a szinte korlátlan médiaszereplési lehetőséget egymás piszkálására, s a másik vádjaira való visszavágásra használják. Ha már a nyilvánosság előtt vitáznak komoly szakmai kérdésekről, és ezekkel akarnak érzelmeket, támogatást kicsikarni a szavazókból, akkor miért nem magyarázzák el az ökörítőfülpösi Mari néninek, hogy a privatizáció miért jó, vagy hasonlók? Persze nem mondom, hogy könnyű úgy kommunikálni, vagy egy bonyolultabb kérdésben a nézeteket elfogadtatni, érthetővé tenni, hogy a tv-, rádióműsorok nagy részében csak pár perc áll rendelkezésre, és akkor is folyton közbeszól a műsorvezető, vagy a reklámblokk. Ezek miatt érdekel, hogy mit hoz ki egy ilyen lehetőségből Gyurcsány Ferenc. Mit kezd azzal a szituval, hogy csak ő van, és a fehér papír, s senki sem vág a szavába.