Azt hiszem, fel kell hagynom a családfelállításon megismert összefüggés-kezdemények felkutatásával. Konkrétabban: besokalltam. Egy teljes hét összevissza telefonálás végére már totál kuszaság alakult ki, és mindenki nagyon kedves volt egészen addig, amíg arról beszélt, miért is nem tud segíteni. Aztán tényleg nem tudott, vagy nem akart. Inkább. Közeg: a magyar egészségügy, történetesen az egyik pesti kórház, ahol Anyukám 25 évvel ezelőtt az öcsémnek életet adott. Az eset megoldásához Columbo is kevés lenne. Az semmi, hogy kapcsolgatnak egyik osztályról a másikra, de van egy ilyen krimibe illő elem is, amely szerint Anyukámnak simán megtudtam a kórházi törzslapszámát, ám maga a kórlap szőrén-szálán eltűnt. Nincs sehol, állítólag. A sorban előtte és utána következőé megvan, ám épp az övé nincs. S ezt olyan hangon közli a pasi a telefonban, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és örüljek, hogy 25 év után annyi felvilágosítást tud adni, hogy "nincs meg". Lehet, hogy érezte a helyzet morbiditását, ugyanis még kapcsolgatott egy kicsit ide meg oda, hogy úgy tűnjön, ő mindent megtesz, de azért hátha megunom. Hát, valóban meguntam. Igazából eredetileg nem is a kórlapra lett volna szükségem, de a többi projekt is zátonyra futott.