Nehéz csupán a médiából megítélni egy olyan ügyet, mint a móri bankrablás. De ha tényleg mindössze azok a bizonyítékok (vagy azoknak csúfolt izék) szóltak Kaiser ellen, mint amiket pl. a Naplóban felsoroltak, akkor piszok nagy gáz van. Piszok nagy gáz, hogy ennyi alapján simán életfogytig bezárnak valakit. S ha már szóbajött, én nem vagyok meggyőzve Tánczos Gábor, és még más elítéltek bűnösségéről sem.
Pusoma Dénes bűne mindössze annyi volt, hogy romának született, nem talált munkát, és nem szerzett jártasságot a jog világában. Gyilkosságban bűnösnek találtatott, majd végül teljes elkeseredettségében, kilátástalanságában öngyilkos lett. Ügye széles nyilvánosság előtt ismert, aki mégsem tudja, miről van szó, itt elolvashatja:
1994. tavaszán Bükkszenterzsébeten ismeretlen tettes egy rablási kísérlet során bántalmazott egy idős asszonyt, aki sérüléseibe a kórházban belehalt. A Megyei Bíróság az ügyben 1995. április 19-én hozott ítéletet, s Pusoma Dénes ivádi lakost bűnösnek találta halált okozó testi sértés bűntettében és rablás bűntettének kísérletében, ezért főbüntetésül 6 év börtönre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság Pusoma Dénes bűnösségét egy szagazonosítási jegyzőkönyv, a vádlott beismerő vallomása, valamint egy közepes fokban gyengeelméjű tanú vallomása alapján állapította meg. Az ítélet ellen sem az ügyész, sem pedig a vádlott és kirendelt védője nem jelentettek be fellebbezést, így az 1995. április 24-én jogerőre emelkedett. Egy év múlva, 1996-ban egy másik ügy gyanúsítottjai megnevezték azt az embert, aki 1994. tavaszán Bükkszenterzsébeten elkövette a fent említett bűncselekményt, és elmondták, hogy tudomásuk van arról is, hogy emiatt a bíróság más személyt ítélt börtönbüntetésre. A Pusoma Dénes ügyében indult perújítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy „a vádlott terhére értékelt bizonyítékok bizonyító ereje megdőlt és arra lehetett egyértelmű következtetést levonni, hogy a bűncselekményt nem Pusoma Dénes követte el”. Az ítélet 1996. május 30-án kelt. A több, mint két éven át jogtalanul fogva tartott Pusoma Dénes jogi képviselője keresetet nyújtott be a Heves Megyei Bírósághoz a Magyar Állam ellen, amelyben kéri, hogy a bíróság kártalanítás jogcímén kötelezze az államot vagyoni és nem vagyoni kárként 2.260.000 Ft összeg és ennek, az előzetes letartóztatás kezdetétől számított kamatai megfizetésére. Pusoma Dénes szabadlábra helyezése után visszatért Ivádra. Korábbi szerény és megszokott életébe azonban nem tudott visszailleszkedni. Időközben elveszítette édesanyját, akinek még a temetésén sem lehetett jelen. A történtek miatt a sajtó és a figyelem középpontjába került. Megélhetési forrást nem talált: elítélése előtt alkalmi munkákat végzett a faluban (többek között éppen az elhunyt idős asszonynál); a börtönviselt férfit azonban senki nem bízta meg ilyen feladatokkal. Tudva, hogy ártatlanul eltöltött börtönbüntetése miatt az állam kártérítésben részesítheti őt, gyakran telefonált ügyvédjének, hogy megkérdezze, megjött-e már a pénze. Az eljárás hosszúságát nem értette, ám akkor még az első tárgyalási nap sem volt kitűzve. A megyei bíróság a kártalanítás ügyében 17 hónappal a szabadlábra helyezés utánra, azaz 1997. október 29-ére tűzte ki az első tárgyalás időpontját. Azon viszont Pusoma Dénes már nem lehetett jelen: 1997. augusztus 6-án öngyilkosságot követett el. A bíróság a sértett hozzátartozóinak perbelépésével folytatta az eljárást. Az 1997. január 8. napján elkezdett és az örökösök nevében folytatott kártalanítási eljárás jogerősen 2002. február 21. napján fejeződött be, a Heves Megyei Bíróság első fokon a kártalanítási kérelmet teljes egészében elutasította. Az elutasító döntés lényege az volt, hogy Pusoma Dénes a hatóságot az alapeljárás során megtévesztette és okot adott arra, hogy a gyanú rá terelődjön. Ugyanis a fogdán levelet írt, amelyben beismerte a gyilkosságot, s ez az írás eljutott a rendőrökhöz. (Valószínűleg kétségbeesésében, vagy megfélemlítés hatására tett ilyen vallomást, esetleg egy enyhébb büntetés reményében.) E jogerős ítélet ellen 2002. március 25. napján a Legfelsőbb Bírósághoz az örökösök nevében Dr. Magyar Elemér, Pusoma Dénes ügyvédje felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, de mivel az ügyben hosszú ideig nem tűztek ki tárgyalást, dühében írt egy könyvet a magyar büntető igazságszolgálat útvesztőiről. Dr. Magyar Elemér ügyvédet felháborított a hatóságok eljárása, szerinte ugyanis nem Pusoma Dénes tévesztette meg a hatóságokat, hanem a hatóságok tévesztették meg őt. Sajnos az ügy jelenlegi állásáról nem találtam információt a neten.
Annyit még hozzátennék, hogy amíg olyan országban élünk, ahol a média szereplői és az általuk megszólalásra bírtak (rendőrök, bíróság, stb.) még messze a bírósági ítélet előtt a tettes vagy elkövető kifejezést használják a "gyanúsított" szó helyett, addig egyikünk sem érezheti úgy, hogy ez nem az ő ügye. Bármikor bármelyikünk szembe találhatja magát ezzel a szituációval, ártatlanul vagy kisebb vétséggel a múltjában.
