Már órákkal 11 előtt elkezdtem sminkelni, hajmosás, zuhanyzás, rákészülés, megminden, erre Lakner Zoltán helyett egy közvéleménykutatás-elemző vagy mi volt a vendég a Lapozóban. Brühhühhü. Úgyhogy, mivel kiegyenlítetlennek, egyoldalúnak éreztem a műsor, már ami a politikai nézetek jelenlétét illeti, átkapcsoltam a Mutató című, szintén politikai elemző műsornak definiált borzalomra. Tényleg az volt, borzalom. Réz Andrással nem nehéz beszélgetni, folyik belőle a duma, akármit kérdezel, de annyira ő sem zseni, hogy kérdés nélkül elboldoguljon saját magával, azaz meginterjúvolja önmagát. A műsor élő, a kérdező meg nyikorog, aztán szép lassan leáll. Kérdések helyett csak fél mondatokba nyomorintott félfelvetéseket morog bele a közösbe, Rezes Bandi értetlenül néz rá, mit akarnak itt tőle. Aztán, amikor a műsorvezető azt az okosat találja mondani, hogy Amerikában nem szabad filmeken dohányozni, és ezután kérdően mered interjúja alanyára, Réz András már elég türelmetlenül megkérdezi: "És? Mit csináljak vele?" Már-már megsajnáltam szegényt, főleg, hogy a balján is egy olyan pasas ül, akit beküldtek a tévébe, szerepelni, jól kinyilvánítani a frankót a dohányreklámok ejnye-bejnyéjéről, de egész konkrétan nincs egyetlen témarész sem, amiről tudna bármi érdemlegeset is mondani. Előfordul az ilyen, nem cikizni akarom a szereplőket, csak hát azt gondolom, hogy ha egy műsorvezető nem tud kérdést intézni a vendégéhez, a vendég meg nem tud értelmes választ adni, akkor az a műsor inkább ne legyen élő. Vegyék fel szépen, mondatonként, súgógéppel, hosszú kávészünetekkel (ez most drogreklám?), s akkor nem kell izzadni. Tehát már-már megsajnáltam a filmesztéta urat, amikor eszembe jut, hogy néhány perccel azelőtt Kuncze Gábor mennyivel jobban boldogult ugyanezzel a szituval.