A szombati munkanap mindig olyan fura. Hiába volt négynapos pihenősdi előző hétvégén, hiába ez csak a 4. munkanap a héten, nehezemre esik reggel fél 7-kor kinyitni a szemem, elvonszolni magam a munkahelyemre (a kettő között történik még egy s más, csak megnyugtatásul mondom), és melózni délután kettőig. Szóval szombat érzésem van, dacára annak, hogy még nem is kellett 5 napot melózni a héten. S mikor bemászok a munkahelyemre, magamba döntöm a vödörnyi kávét, és megpróbálok valami hasznos, ám igen felelősségmentes feladatot keresni magamnak, ami ébren tart, rájövök, hogy senki sem akar dolgozni. Hogy akkor minek kellett bejönni, azt nem tudom. Ma pl. arról szólt a nap, hogy kollegáim találgatták, a hermafroditák vajon a fütyijükön vagy a puncijukon pisilnek-e. (Ennek a beszélgetésnek csak passzívan voltam résztvevője.)