Na, visszaérkeztünk. Nem volt érdektelen az utazás, megtudtuk például, hogy rengeteget változtunk azóta, amióta onnan elköltöztünk. Tegnap este elmentünk abba a kajáldába, ahol az első időkben annyit vacsoráztunk, illetve ahol Dris bemutatta a barátait nekem, és ahol annyira szerettük a rákkal töltött óriáspalacsintát kapros fehérboros mártásban. Most is ezt rendeltük, de nem volt jó. A hely sem volt jó. Ma reggel pedig a korábban törzshelyünknek számító cukrászdába is beültünk, sütire, kávéra, de az sem volt olyan jó. Hm.
A szülei lakásában viszont ismét szép emlékek jöttek elő. Amíg csak együtt jártunk (ez az időszak elégrövidke volt), s még nem találtunk kiadó lakást, időnként ott aludtam náluk, így sok "első" élmény fűz oda. Eszembe jutott, hogy pl. ott szerelmeskedtünk először. Vagy pl. az, hogy Dris akkoriban mindig egy pohár vizet tett éjszakára az ágya mellé... és mindig kiborította. A fél szőnyeg tocsogott a vízben minden áldott éjjel. Falra másztam tőle. Fittyet hányva arra, hogy másnap korán kell mennem dolgozni, hajnalig hallgatta az Est FM-en a drum and bass műsort. Ettől is falra másztam. Aztán ezek a dolgok megszűntek, és nagyon jól kijöttünk egymással, mondhatnám, hogy összecsiszolódtunk, de szerintem ilyen apróságokra ezt a kifejezést nem szokás használni. Tulajdonképpen az együttélés elég könnyen ment nekünk, a kezdetekben is, és azóta is. Sosem volt vita a csempe színén, vagy hasonlókon. Ha minket kérdezne valaki: együtt élni könnyű. Persze tudom, mással nem menne annyira...