Huhh. Végre egy nap, ami a semmittevésé. Vagy legalábbis majdnem. Az elmúlt 1-2 hét kiszívta minden energiámat. Napi 11-12 óra munka, fárasztó, rohanós, kapkodós napok, aztán idegeskedés az elmaradt karácsonyi készülődés miatt... És még a két ünnep között is ugyanez lesz, sőt, januárban szintén. Tehát a szokásosnál ritkább bejegyzések hátterében ez áll. Az az igazság, hogy nem is lehetek elégedetlen, mert a túlórákat, az extra hajtást megköszönte a cég, kapunk év végi pénzt szépen. Ezen kívül viszont minden összejött. A sok stressz miatt rosszakat álmodom, ha egyáltalán tudok aludni, de az is előfordul, hogy egy éjszaka 3-4 órát alszom csak. Sosem voltam rossz alvó, úgyhogy ez az időszak most megvisel. Ezen a héten ráadásul volt egy bosszantó eset, ami egy álmatlan éjszakát eredményezett. Évek óta heti rendszerességgel bulizik egy társaság a házban, valamelyik felettünk levő lakásban. Éjfél után indulnak mindig haza, s az elfogyasztott alkoholmennyiségtől függően kicsit vagy nagyon randalíroznak. Mivel mi a kapu felett lakunk, általában minket találnak meg. Volt már, hogy kővel vagy hógolyóval dobálták az ablakot éjjel 1-kor. A mostani eset viszont mindenen túltett. Megint éjjel 1-kor ment ki a házból az ötven körüli nőkből és férfiakból álló társaság. Mi éppen kitárt ablakokkal szellőztettünk, Dris a zuhany alatt állt, én meg már félálomban feküdtem az ágyban. Egyszer csak meghallottam, hogy az ablakunk alatt arról beszélnek, hogy be kellene dobni egy petárdát. Rögtön magamhoz tértem, és amilyen gyorsan csak tudtam, lehúztam a szobai redőnyt, aztán rohantam a konyhai ablakhoz, de mire odaértem, már fej magasságban volt egy rakéta. Szemmagasságban villant egy nagyot. Ekkor már a zajra Dris is kirohant a zuhany alól, s mivel nem értette a helyzetet, nagyon megijedt. Csak annyit látott, hogy állok az ablakban, és tőlem pár centire rakéta repül. Elrántott az ablaktól, és próbált verbálisan hatni a bandára, de még nekik állt feljebb. A helyzet odáig fajult, hogy végül Dris kihívta a rendőröket. A zajongó társaság kb. 15 perc múlva eltűnt. Nem tudjuk, hogy maguktól-e, vagy tényleg kijött a rendőrség, mindenesetre az éjszakánk további részét meghatározta ez a nem túl kellemes élmény. Hiába próbáltunk aludni, az ijedtségtől mindkettőnk szíve vadul vert még órákig.