Összegezni kellene a tavalyi évet, igaz? Kimondottan jó évem volt. Nem boldog, nem könnyű, de jó év. Tele kihívásokkal, érdekes eseményekkel. Tavaly januárban Béla meghódítása volt a fő célom, és azt márciusra tető alá is hoztam. Aztán jött a csalódás, de igaz a mondás, hogy amikor egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik. Dris a külön töltött fél év alatt sok dologban megváltozott, így kapcsolatunk folytatása egyben egy új élet kezete is volt. Aztán június 1-jén végre kikerültem az ördögi körből azáltal, hogy a munkahelyemen (kicsit) feljebb léptettek, és kaptam egy olyan lehetőséget, ami most kielégíti az igényeimet. Szeretem, amit csinálok, bár el tudok képzelni olyan melót, ami testhezállóbb, de most ez van, és nem bánom. Aztán ősszel mélyvízbe dobtak, mert a cég életében egy fontos és nehéz időszak köszöntött be, amelyben rám is jutott sok-sok feladat. Aztán az is az év fontos eseménye, hogy végre pszichológushoz járok. Ez a lépés közel 10 éve esedékes már, de biztos nem véletlen, hogy épp most léptem meg. 1995, 2000, és 2005. Ezek voltak a fontosabb éveim eddig. Bár velem mindig történik valami, úgy tűnik, 5 évente új irányt vesz az életem.