A betegeskedésben az a rossz, hogy feküdni kell napokon át, akkor is, amikor már piszkosul unja magát az ember lánya. Nem történik semmi, de semmi, amit le lehetne írni a blogba. Viszont a betegeskedésben van jó is, főleg, ha a kedvessel együtt történik az ágyban fekvés. Végre van idő "csak úgy" összebújni, naphosszat ostoba és kevésbé ostoba filmeket nézni a tévében, nagyokat nevetni, és végre tényleg élvezni a tea natur ízét, mert most van rá elég idő. Elaludni délután kettőkor a másik ölében, és ablak mögül nézni a hatalmas hópelyheket, ujjal mutogatva rájuk: "Háhá, nekem napokig nem kell kimennem az utcára." A nagy pihi közepette megnéztem az HBO-n Seal koncertjét, aztán a VH1-on a George Michael top 40-t, és mindez nagyon jól esett a lelkemnek. Tök jó néha semmit sem csinálni.