A tegnap este jól sikerült, majd' meghaltunk a röhögéstől. Megnéztük az HBO-n a Fülke című filmet, amit már mindketten láttunk korábban is, így most árgus szemekkel lestük, hátha észreveszünk a filmben valami bakit, vagyis rájövünk, hogyan menekülhetett volna meg (már előbb is) Colin Farrell. Mondom Drisnek, hogy ott a pasi zsebében a mobilja, küldhetne egy segítségkérő sms-t. Dris rögtön próbára tett. Beraktuk a telefont a paplan alá, és a nulláról (billentyűzár ki, menübe belép, stb.), tapogatva kellett küldenem neki egy "Segítség" sms-t. Nagy magabiztosan nyomkodtam a gombokat, mert hát én ezt meg tudom csinálni, kérem szépen. Amikor végeztem, pittyegett is a telefonom, ezzel meg is nyugodtam, hogy sikerült. Csakhogy Drishez nem érkezett meg az sms. Megnéztem hát, hogy mit csináltam, és elképedve láttam, hogy egy korábbi, időpont-egyeztető üzenetet küldtem el ismét... a pszichológusomnak. Mint valami huligánok, amikor véletlenül berúgják focilabdával az igazgató ablakát, úgy vihogtunk. Aztán elkezdett gyötörni a bűntudat, mert vasárnap éjjel 1/2 10-kor mégsem küld az ember értelmezhetetlen üzeneteket a pszichológusának... Szinte azonnal visszaírt, hogy nem érti, miért írtam ezt most, aztán én megírtam, hogy bocs... szóval jó hangulatban telt az este.