Bunkószomszéd, aki általában hajnali 4-kor vagy éjjel fél 12-kor kezd üvölteni az anyjával, megvárt a folyosón. Megkérdezte, szoktuk-e hallani, amikor "hangoskodnak". A lehető legnyomatékosabban mondtam ki: Igen. Erre semmit nem szólt. Sem azt, hogy bocs, sem azt, hogy máskor nem fordul elő, sem azt, hogy help. Mosolygott, aztán elváltunk. Azóta azon töröm a fejem, hogy vajon miért kérdezte meg, ha aztán nem mondott semmit.
