A home video éppen most felbukkanása lehet, hogy nem véletlen. Mindenesetre sokkal több, mint szórakoztató esti kisfilm vagy nosztalgia. Sok olyan dolgot tudtam meg általa a családomról, amikre nem emlékszem, vagy amiket akkoriban fel sem fogtam. Ma ezekről beszélgettem a pszichológussal. Az azóta homályos emlékképpé vált nagymama, a régi Anyu, a családban levő gyerekek közötti elhelyezkedésem és szerepem, a felnőttek viselkedése velünk szemben, ezek mind-mind árulkodnak valamiről. A legmegdöbbentőbb az öcsém. A felvételen be nem áll a szája, s egy percig sem bírja, hogy ne ő legyen a középpontban. Én viszont, ameddig csak vissza tudok emlékezni rá, egy mindig magába fordult, alig beszélő gyerekre emlékszem, s nagyjából tudom is, hol következhetett be nála a törés.
A pszichológus nagyon jó fej, és olyan összefüggéseket lát, hogy csak pislogok. Nem szabad, és nem is lehet mindent részletesen leírnom, ezért kb. 3-4 alkalom után szoktam valamiféle összegzést csinálni, vagy legalábbis egy-egy lényegibb részletet kiemelni. Most épp a szexualitás körül forognak a beszélgetéseink, és elmondta, hogy a sok éves megfigyelése és a pácienseitől szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, hogy akiknek felnőtt korukban valamilyen komolyabb szexuális problémáik vannak, azoknak egykor, a szexkultúrájuk fejlődésének hajnalán a szokásosnál nagyobb testi étvágyuk volt. Vagyis, aki tinikorában többet gondol a testiségre, illetve többet foglalkozik vele, vagy akinek nagyobb jelentősége van az életében a szexnek, annak nagyobb esélye van épp ezen a ponton begyűjteni a sérüléseit. Illetve, minden lelki sérülése is erőteljesebben lesz kihatással a szexualitására. Nyilván vannak erre is kivételek, de én ezt a gondolatot abszolút el tudtam fogadni, igaz, egy hét gondolkodás és múltidézés kellett hozzá. Érdekes, hogy mindig megtudok valami újat, pedig nem keveset törtem már a fejem a dolgaim összefüggésein. Az is érdekes, hogy a pszichológustól hazafelé vezető úton mindig több pasi néz meg, mint odafelé. :) Biztos úgy vannak a nézéssel, mint a bácsi a viccben a járással: jönni tud, csak menni nem.