Megint újult kicsit a blográdióm, lett bele Björk végre, ráadásul a Szomorú vasárnap egy igen érdekes feldolgozásával, és még néhány fincsiség. Azt találtam ki, hogy mivel a tárhely nem bír el annyi dalt egyszerre, amennyit szeretnék, amolyan vetésforgóban publikálom majd a zenéket. Időnként visszahívok egy-egy számot a winchesterre, s felteszek helyettük másokat, aztán ismét felkerül néhány régi, és persze új is. Amíg ilyen nyökögősen működik a freeblog, nem erőltetem a postolást, de gyűlnek az anyagok, s ha minden igaz (lekopogom), hamarosan egy gyönyörűséges laptop boldog tulajdonosa leszek, amellyel olyankor is tudok majd írni, amikor egyébként ihletem van, géphez viszont csak hosszú órákkal később jutok. De klassz lesz!
Ui: Ezt a bejegyzést két napja írtam, amikor nem működött a blogszerkesztő. Azóta a laptop businessről kiderült, hogy rövid határidővel nem megvalósítható. Nem adom fel.