A mai napot konkrétan végigbőgtem. Ne kérdezze senki, hogy miért, mert azt meg nem tudnám mondani. A képlet valami olyasmi, hogy szakítás utáni fájdalom + magány + premens + minden munka az én asztalomon landol + nem megyek nyaralni és szabira se + már megint ronda vagyok a sírástól. Na de komolyra fordítva a szót, most, hogy néhány napig tényleg senkivel nem érintkeztem a kollegákon kívül, most éltem át igazán a szakítás utáni űrt. Igaz, a szombatig jegelt új nemjárunk kapcsolatom ma felolvad, Ex kezdeményezte az előrehozott találkozót. Azért ez jó. Asszem. Kicsit bizonytalan vagyok.
