Azt persze nem is meséltem, ami jó. Például szerinte is ocsmány a lépcsőházban a mű-Tiffany stílusra fóliázott világítótest. :)
Van egy kis játékunk, mégpedig: nem tudom a telefonszámát. Félvéletlenül alakult így. Eleinte mindig elfelejtettük, hogy adja meg, aztán már direkt így alakítottuk. Az ember a mai világban hajlamos azt hinni, összeomlik az élete telefon nélkül. Nos, mi 4 hete találkozgatunk úgy, hogy nem tudom a számát. S ez innentől tényleg játék, vajon mikor teremtődik olyan szituáció, hogy muszáj lesz megadnia? (Nem, nem nős! ...Ööö, asszem.)