Az én Szigetem pénteken kezdődött, Scissor Sisters-szimpatizánsként ott volt a helyem a Nagyszínpadnál. S jelenthetem, újabb meleg kedvencet találtam magamnak, Jake Shears személyében. Annyira pozitív, lelkes, üde, kedves volt a fickó, amennyire csak nagyon kevesen, nagyon ritkán. Dris fogalmazta meg jól: Shears úgy táncol, mintha egy réten szaladna. Az ember egyszerűen derűs lesz tőle.
Ami a társaságot illeti, Rékával és Drissel (felváltva, néha összevontan) mentem, s a random módon hozzájuk csapódott ismerőseikkel.
Az idei Sziget nem volt jobb, mint az a kettő, amin eddig részt vettem, de azért kár lett volna kihagyni. Egyébként meg egyre jobban és jobban szervezett az egész, de még mindig vannak fontos hiányosságok. Pl. a hangmérnökök terén. Viszont idén elég jó kajákból lehetett válogatni, egyre színvonalasabbak a részletek.
A legjobban a Frenák Pál Társulat táncelőadása tetszett, valamint a nagyon látványos német Utcaszínház, Varga Zsuzsa koncertje szombaton, hajnali 4 óra tájékán. S a Placebo, ami talán eddigi életem legjobb koncertje volt. Teljesen el voltam halva tőlük.
Most csak ilyen fonnyadt beszámolóra futotta tőlem, hulla fáradt vagyok, fáj a torkom, s azt hiszem, ma már képtelen vagyok kivonszolni magam a Szigetre. Pihenés, aztán minden visszatér a régi kerékvágásba.