A magánéletemet tekintve eléggé le van maradva a tisztelt publikum, de ennek megvan az oka. Sőt, több is van neki. Egyrészt annyira gyorsan csavarodnak a szálak, hogy nem győzöm postokkal követni. Másrészt most nem érzem fontosnak, hogy mindenbe mindenkit beavassak. Ez nem csak az olvasókra, a környezetemben levőkre is igaz. Amúgy pedig Ex nem kedveli az ilyen fajta nyilvánosságot, s ezt tiszteletben tartom, valamint kicsit az ő, kicsit Dris kímélése is belejátszik a hallgatásomba. Nyugi, velük azért mindent közlök, csak rájuk bízom, mit osztanak ebből meg másokkal.
Anyámnak két hónapig nem mondtam el, hogy már egyedül lakom a lakásában, s hogy az 5 és fél évvel ezelőtti pasimmal randizgatok. Nemrég viszont meglátogattam, s mivel már telefonban csepegtettem egy kicsit a fejleményekből, nekem szegezte kérdéseit. Ex-szel hogyan/hol/mikor/miért újra, és Drissel hogyan/hol/mikor/miért már nem? Nem a teljes képet vázoltam fel neki, eszem ágában sem volt. Nem hazudtam, annyit nem ér meg, csak a tapasztalataim azt súgták, jobb, ha az ő szája íze szerint tálalom, amit feltétlenül muszáj.
Azt mondtam hát, ami valamiképpen igaz is: Dris még nem elég érett a családalapításra, én pedig már nem érek rá sokáig várni. Aztán hozzátettem viccből, nehogy belefussunk a részletekbe, hogy biztos már ő is szeretne unokát (még talán kacsintottam is hozzá). Erre váratlanul kikelt magából. Ő soha nem akar unokát. Mert tudja ám, milyenek ezek a mai fiatalok (történetesen a lánya). Megcsinálni könnyű, aztán csak a karrierjükkel foglalkoznak, a gyereket meg odalökik a nagyszülőkhöz, hogy azok neveljék fel. Naa neeeeeem, őőőő ebbe nem megy bele, ne is próbálkozzak.
Vuuuhhh, nem hittem a fülemnek. Sok baromságot hallottam már tőle, de úgy látszik, tud még meglepetést okozni. Nem lettem ideges, csak mérhetetlenül szomorú, hogy az anyám ennyire nem ismer, hogy én se eddig, se később nem élek a karrieremnek, imádom a gyerekeket, s ami azt illeti, attól tartok, nem merem majd kettesben hagyni vele 10 percre sem, nemhogy ővele neveltessem fel. Eléggé bántott, hogy így áll hozzá az egyszer leendő unokájához, de kicsit meg is könnyebbültem, hogy ebből az irányból legalább nincs sürgetés, s pókerarccal mondhatom majd: nem adom kölcsön a kiscsávót a hétvégére. Amúgy pedig kapja be!
