Nem jártam a Tűzijátékon, otthon ültem, a tévé előtt. Már tavaly megmondtam, ez a koordinálatlan tömeg adott esetben veszélyes. Megtörtént hát a baj. A vihar ünnep nélkül is rombolt volna, talán áldozatokat is követelt volna. De ennyi sérült nem lett volna, ebben a tömegnek és a pánik idején előrántható B terv hiányának is nagy szerepe van. S sok a felelőtlenség, a mulasztás, a figyelmetlenség. Biztos nem kell mondanom, hogy megdöbbentem. Ment a nagy telefonálgatás, aggódás keresztbe-kasul, de az én családom még ilyen tragédia idején is tud megmosolyogtatóan viselkedni.
Történt ugyanis, hogy Dris a Várbeli tömeghisztériát látva és a híreket hallva aggódni kezdett, s mivel ki voltam kapcsolva, küldött egy sms-t az öcsémnek: "Tudsz a nővéredről valamit?" Aztán én is felhívtam az öcsémet:
- Szia, megvagy, nincs bajod? - kérdeztem.
- Igen, épp aludtam.
- Akkor ezek szerint nem voltál a Tűzijátékon? - faggatóztam tovább.
- Nem.
- Anyu is megvan?
- Persze, megvan.
E roppant tartalmas, ám megnyugtató beszélgetés után az öcsém küldött egy választ Dris sms-ére: "Most beszéltem a nővéremmel, jól van."
Mindenki megnyugodott, én közben Drissel beszéltem is. Másnap reggel, azaz ma, valami jelentéktelenebb dolog miatt telefonáltam a tesómnak. Asszongya:
- Hallottad, mi történt?
- Mi? - kérdeztem, s valami újdonságot vártam.
- Tegnap a Tűzijátékon vihar volt, és csomó halott van és sebesültek. - mesélte megdöbbenten. Ekkor esett le, hogy ő az előző esti nagy "ki hogy van" körbetelefonálást nem értette, mivel nem tudta, hogy tragédiába fulladt az ünnep. Ez tipikus tesóm; ha vége lenne a világnak, neki csak másnap tűnne fel. :)
