A legérthetetlenebb dolgok egyike, hogy vajon miért nincs egyetlen normális nőgyógyász sem. Mindnek olyan a stílusa, hogy kinyílik a bicska a zsebemben. Jó lenne, ha ebbe a szakmába is beszivárognának a melegek, vagy legalábbis olyan férfiak, akik legalább egy kicsit értenek a nők nyelvén. Én még sosem voltam kétszer ugyanannál a nődokinál, mert mindig úgy jövök ki tőlük, hogy "na, ide se jövök többé". Aztán évekig rosszul vagyok a gondolatától is, ha meg kellene nézetnem magam. Na, ma elmentem. Nem önként, hanem egy anyáskodó kolleganőm gyengéd erőszakkal bejelentett, aztán már nem volt visszaút. Ez is egy őrült fazon, dohányzik a rendelőben és úgy beszél velem, mintha legalábbis az orvosin végeztem volna én is. Közben persze fellengzős és titokzatoskodó, ócska poénokat rebbent el, aztán mégiscsak kedvessé válik pár pillanatra, hogy utána felemelhesse a hangját, amiért nem elég laza a hasfalam. Mondjuk ordítozó orvossal szemben terpesztve, a jéghideg vasra rakott talpakkal nem könnyű lazítani. Mondta, képzeljem magam a tengerpartra. Majdnem az arcába röhögtem. S ami a lényeg, talált a doki két méhszáj-sebet. Hm. Úgyhogy néhány hét múlva egy kisebb nőgyógyászati beavatkozáson kell átesnem. Nem ecsetelném, mennyire be vagyok tojva.