Van barátom! (Radio Cafe 98.6 - is) Olyan igazi, mélyen beszélgetős, mindenben megnyílós, őszinte, figyelmes és önzetlen (!) barát. Fiú, igen, de barát barát. Már többször írtam róla, de nem szeretném beazonosítani (nem Dris). Itt az ideje, hogy kapjon egy blogos nevet, mert biztos sokszor fogom még emlegetni. Legyen... Árpi. Háhá, ez cseles-trükkös.
Árpi beszámolt a karácsonyukról, csüngtem szavain. Másfél évtized után összejött náluk a nagy család, sok évi mosolyszünet után, amit egy nagy politikai vita eredményezett. Most, hogy így együtt voltak ismét, előkerült egy régi, 1988-89-es családi eseményeket tartalmazó videokazetta. Karácsony, Húsvét, név- és születésnapok. Az akkor már felnőttek, ahogy az ünnepi ebéd után, az asztalt körülülve a rendszerváltás-közeli politikai eseményekről beszélgetnek, néha vitatkoznak. A család kicsivel a felvételek készülte után úgy összeveszett, hogy még a nagymamát is más napokon látogatták, nehogy véletlenül összefussanak, s közös levegőt kelljen szívniuk. Most, 17 évvel később, mindannyian kellő távolságból és politikailag kiábrándultan szemlélve, egymással megbékélve nézték végig a kazettát, s mosolyogtak az akkori szenvedélyességükön.
Elképzeltem ezt a jelenetet, az újraegyesült családot, ahogy együtt nevetnek régi önmagukon, ma már elfeledett harcaikon, s azt gondoltam, igen, ilyen egy szép karácsony.