A Szilvesztert egyébként hülyeségnek tartom, s ha nem egyedül, hát kettesben vagyok ilyenkor valakivel, tévé, kaja, süti, beszélgetés, nevetgélés, zenehallgatás... Lényeg, hogy az utcára ne kelljen kimenni. Újévi fogadalmat nem teszek, mert ha változtatni szeretnék az életemen, azt dátumtól függetlenül megteszem. Jó, persze, a karácsonyi kiköltekezés után mindig felmerül bennem, hogy jó lenne pénzt félretenni, nyárra formába hozni az alakomat, de ezek nem kimondott fogadalmak.
A másik fontos teendő ilyenkor, január elsején, számot vetni a tavalyi évvel. 2006. kemény volt számomra. Úgy vettem észre, a környezetemben még sokaknak. A magánéletem felborulása meghatározta az egész évet, s csak remélem, hogy jó döntéseket hoztam és vezet ez valahova. Minden szenvedés és szomorúság ellenére erősen érzem, hogy nem csak átalakul bennem valami, hanem fontos önismereti tapasztalatokra teszek szert, s hogy jó úton haladok. Néha azért elbizonytalanodom, elhagy a hitem, magányosnak és kiszolgáltatottnak érzem magam, s eluralkodik rajtam a para, amely szerint sosem lesz már jó a magánéletem, nem leszek boldog, sőt, egyedül fogok megöregedni, meg ilyenek. Legmélyebb pillanataimban az is előfordul, hogy már most borzasztó vénnek érzem magam, hiszen idén töltöm be a 30-at. Belegondolni is rossz.