Dris elém jött a munkahelyemre, kölcsönautóval, csak úgy spontán. Felvitt a János-hegyi kilátóba, annak is a legtetejére. Gyönyörű a város fentről, az esti sötétben. Aztán kocsikáztunk egyet a svábhegyi és farkasvölgyi villák között. Nagyon kellett ez nekem. Útközben helyretette kicsit az önbizalmamat. Fogalmam sincs, mi Dris titulusa. Félelmetes, hogy jobban ismer, mint én saját magamat. Annyira viszont én is ismerem őt, hogy tudom, amiket mond nekem, őszintén mondja. Szeretném, ha ez örökre így maradna. Egy skatulyázhatatlan kapcsolat, nem szerelem, nem barátság, nem haverság.