A hétvégének vége, a tennivalókból viszont még sok van hátra, s van lelkesedés, ötlet. Ebből a két napból is tanultam valamit: lakásfelújítani is azzal igazán jó, akivel amúgy is megértjük egymást. Sokkal jobban lehet haladni, mintha odacsődül a fél rokonság, pedig tudom, segíteni szeretnének. Így még attól sem vagyok ideges, hogy csupa por minden, a bútorok a szoba közepén, nylon alatt várják jelenésüket, s semmihez nem férek hozzá a cuccaim közül. Azért az informatikai rendszer működik, naná. :) Nagyon élveztem a kreatívkodást, kellemesen elfáradtam, s már alig várom, hogy holnap, holnapután, s azután hazaérjek a munkából, s minden nap haladjak egy kicsit előre.