A legszebb részek persze nem maradhatnak ki. Annyira hihetetlen, hétfőn még nem ismertem, péntekre pedig már függőjévé váltam. Este a kedves szavaival fekszem, s reggel, amikor kinyitom a szemem, nem az az első gondolatom már, hogy jajj, össze kell szednem magam, hanem tudom, küldött egy kis üzenetet. Csak meg kell találnom, hol van. Az iwiwen, a mobilomon vagy az e-mailben... esetleg a blogomban, vagy a sajátjában. Olyanokat ír, hogy fülig szalad a szám. Mindenkinek mesél rólam, én is róla. Vigyorgunk, ha nem történik semmi, akkor is.
