Hozott virágot (a stílus az stílus: fehér tulipánt), reggelit főzött, s voltunk moziban. A Babel-t néztük meg, engem a székhez szegezett. Kell még ülepednie, de már folyamatában is eléggé magával ragadott. Nem tudok nagy okosságokat mondani, s biztos, hogy ha bele szeretnék kötni, találnék olyan részt, olyan jelenetet, amit kritizálni lehet. De azt hiszem, a lényeg annyi, hogy ember és ember között hatalmas különbségek vannak, mindenkinek megvan a maga baja, s bármi történik, annak értelmezése az adott kultúrán múlik. S ha ezek a kultúrák találkoznak, ha a történések szereplői nem "egy nyelvet beszélnek", beáll a zűrzavar. A film végén nem volt kedvem felállni, megszólalni, begubóztam. A vége főcím alatt hallható zene pedig rátett egy lapáttal a hangulatromra. S de jó, frikille sem pattant fel, hogy menjünk már.