Egy hónaposak lettünk, s ennek örömére, no meg persze március 15-e elől menekülve, utazunk. Bemutat a szülőknek, vagy csak hazadobja a szennyest, nem teljesen egyértelmű... Na jó, hülyülök, persze, hogy. Tegnap még nem izgultam, érdekes. Meg az is, milyen simán telt az első hónapunk, ilyen még nem is történt soha. Szerettem volna erről a mai, napsütéses, későn ébredős, keveset dolgozós napról szépeket írni, de az az igazság, pocsék a hangulatom. Ideges vagyok, a jó dolgokban is a hibát látom meg, rossz a közérzetem. Egyébként minden őbelőle indult, azt hiszem, visszafelé is igaz, amit múltkor mondott, ha ő ideges, nekem is megborul a lelkem. Még megpróbálom, hátha egy délutáni szolárium és némi ruhavásárlás segít. Nem ilyen arcomat szeretném mutatni a családjának.
