II. kerületi kajálda-mustra
Oké, oké, beismerem, az itt felsorolt vendéglátó-helyekhez sok-sok élményem fűződik, tehát érzelmileg is érintett vagyok. Lehet, hogy aki először jár náluk, nem ugyanazt látja, mint én. Nézzük azonban abból a szempontból, hogy alaposan megismertem őket. S szeretném, ha mások is beléjük térnének. Ahh.
Pizza Marzano (Batthyány téri Vásárcsarnok)
Szívem csücske. Egyrészt, pár évvel ezelőtti Olaszországi nyaralásom elég magasra tette a lécet pizza ízvilág tekintetében. Félreértés ne essék, szeretem a Don Pepe-féle vastag tésztájú, magyarosabb ízlésvilágú feltétekkel telepakoltakat is, csak azt nem tekintem pizzának. A Marzanoban ettem először az országban aszalt paradicsomos, friss kecskesajtos, igazi bazsalikomos, vékony tésztájú pizzát, s bár nem kóstoltam végig a teljes kínálatot, a finom érzékkel összekomponált ízek, és a jóllakáshoz elegendő, de nem gyomorszétpukkasztó mennyiségek hatására gyakori vendég lettem. A Batthyány téri étterem legfelső szintjéről egyenesen a kivilágított Parlamentre nyílik kilátás, letekintve pedig a tér nyüzsgését lehet nézni. A felszolgálókkal többnyire meg vagyok elégedve, bár volt egy gyengébb időszak, de a mostani gárda megint szimpatikus. Nem hagyhatom ki a pozitívumok sorából, hogy itt végre tényleg megvalósul a dohányzó és nem dohányzó rész elkülönülése.
Árak: pizzák 1000-2000 Ft között kaphatóak, egy két fős vacsora, itallal, desszerttel, kávéval 5-7 ezer forintra jön ki.
Rustica Olasz Étterem (Varsányi Irén u. és Erőd u. sarok)
Másik kedvencem. A nyitvatartás olyan gyakran változik, hogy bár évek óta látogatom az éttermet, még nem sikerült megszoknom. Gyakran előfordult ugyanis, hogy hétvégén zárt ajtókat találtam, ami egy vendéglátó hely esetében számomra érthetetlen jelenség. Az étterem egyébként picike, viszont hangulatos, szinte otthonos, egészen eltér a megszokottól. Tapasztalataim szerint érdemes inkább ebéd vagy kora esti étkezés esetén látogatni, az esti órákban ugyanis a tulajdonosok baráti köre lepi el a helyiséget, s a hangoskodó kocsmafeeling pont azt öli ki az egészből, amiért egyébként szeretem ezt a helyet. Az étel pedig kifogástalan, frissen hozzák a tengeri halakat Olaszországból, s nagyon ügyes szakácsuk az olasz konyha házias verzióját nyomja.
Árak: ez sem a legolcsóbb kategória, de az ár/érték aránya remek. Egy két fős vacsora itallal, kávéval kb. 4-6 ezer Ft.
Alkoholos Filc (Várfok u. 15/b)
Pöttöm kávézó a Moszkva téren. Jó, nem II., hanem I. kerület, de innen, tőlem karnyújtásnyira van, gyakran megfordulok ott. A pici kávézó nyáron szintén pici terasszal egészül ki. A belső helyiség falait kortárs festmények borítják. Aranyos, kellemes, franciás hely, és nagyon jó a kajapia. Kedvenceim közt található a mentás limonádé, a joghurtból készülő turmixok, a körözöttes vagy még inkább a padlizsánkrémes pirítós. Baráti világmegváltó beszélgetésekhez tökéletes.
Promenád Café (Mammut II.)
A linken azt írják, teljes füstmentesség, ami azért érdekes, mert én pont azzal kezdtem volna, hogy meg lehet fulladni. Zajos is, kényelmetlen és kopott székek vannak, ragacsos az asztal, s meglehetősen változékony a kiszolgálás színvonala. Ezzel együtt szeretem a helyet, bár nem tartozik a legjobbak közé. Amikor indult, nagyon tetszett, mostanra leromlott a színvonal, de még a tűrhető kategóriába esik. A pizzájuk, a padlizsánkrémes pirítósuk megéri az árát, de leginkább akkor ülök be hozzájuk, ha jeges kávét kívánok. Az náluk a legjobb, szerintem.
Taverna Zorbas (Mammut I.)
Mindenképpen ajánlani szeretném a Mammut I. legfelső szintjén, a játékteremmel szemben található görög kajáldát. Tálcás, önkiszolgálós jellegű, ehhez képest elég magas árakkal dolgoznak, egy saláta+üdítő simán elérheti a 2000 Ft-ot, viszont annyira üde, friss, ízletes, s a kiszolgálás olyan kedves, vidám, hogy gyakran áldozok rá ennyi pénzt. Kalamári- és gyros-rajongó ismerőseim is oda vannak érte.
Ez a hely nálam benne van a top 3-ban. A gyakran esetlen kiszolgálás ellenére sok jót tudok mondani róla. Amióta beköltöztek a Mammutba, azóta a környezet is kulturált. Azt szeretem benne, hogy akár gyorsétteremként, akár több órás beülésre is használható. Elég nagy, megtömött szendvicseket adnak a legkülönbözőbb ízvilágból, óriáspalacsintát, tortillatekercset, ízletes salátákat, s mindez teljesen megfizethető áron. Nem hinném, hogy tönkremennének a Meki szomszédságában, mert ugyanannyi pénzért kb. 2-3x laktatóbb és finomabb ételeket lehet náluk fogyasztani. Házhozszállítást is vállalnak, akár már egy ezresből nagyon jól lehet lakni náluk.
A már sokszor áttáblázott, talán tulajdonost is váltott szórakozóhely élő zenés pubbá alakulásának nagyon örültem, mert nem rossz az, ha egy sarokra az embertől fellépnek a kedvenc jazz, rock vagy session-zenészei, napközben be lehet ülni egy kávéra, hétvégén egy vacsorára. Pozitív hozzáállással indultam hát neki a helynek, több tízszer adtam neki esélyt, míg végül kb. 2 hónappal ezelőtt végleg szakítottam velük. A pub alapvetően jól néz ki, hangulatos, s az árak sem verdesik a csillagos eget, tehát még akár jó hely is lehetne. Nagyon sajnálom, hogy nem az. Nekem legalábbis, és a baráti körömnek, nem. Először is, a színpad annyira rosszul van elhelyezve, hogy a máshol tök jó hangulatot teremtő zenekarok fellépése is ellaposodik. Tulajdonképpen a bárpultnak zenélnek, vagy nem is tudom. Másodszor, eleve nem szeretem, ha egy helyen, miközben eszek, vagy beszélgetek, minden irányból hatalmas plazmatévéken nyomatják az arcomba a háború kínjait, leszakadt végtagokat, sokkoló híreket. Harmadszor, a kaja nem jó. Nem is ehetetlen, de jónak nem nevezhető. Mindegy, ettől még lehetne egy jót dumálni egy tea-kávé mellett. A pincérek viszont furcsák. Egyrészt mindennapos, hogy tőlem kérdezik, mi az, amit rendeltem, mert ők nem ismerik az étlapot. Középutat nem ismernek, vagy rá sem hederítenek a vendégre, s kimondottan nehéz levadászni őket, vagy folyamatosan ott állnak az asztal mellett, s túlbuzgók, mindkét nagyon zavaró tud lenni. No de a szakítás nem ezek miatt következett be, hanem azért, mert miután évekig jártam oda, és minden alkalommal kb. 3 ezer forintot költöttem el, az utolsó délután is végigettünk egy komplett vacsorát a barátnőmmel, s ahogy befejeztük, a pincér leszedte az asztalt, s kérdezte, kérünk-e még valamit. Mondtuk, hogy most egyelőre nem, van még egy ital előttünk, és beszélgetnénk még egy kicsit. Erre a srác kihozta a számlát, hogy ha már nem fogyasztunk mást, húzzunk el. Nem így mondta, de nem is palástolta, mi a lényeg. Én meg úgy gondolom, ha ketten együtt 5-6 ezer forintért eszünk valahol (meg ha nem, akkor is), ne rúgjanak már ki... Amikor kijöttünk, egyszerre szögeztük le: ide se jövünk többet!
Folyt. köv.
