A korhatáros besorolástól szerintem minden ember gutaütést kap, de ha jobban belegondolunk, azért van, illetve lenne benne ráció. Csak iránymutatásként, persze, olyan szülőknek, akiket még érdekel, mi elé ültetik le csemetéjüket, s nem csak az a lényeg, hogy ne kelljen foglalkozni vele. A baj nem csak az, hogy a citromsárga karika megöli egy film, mint művészeti alkotás hangulatát, hanem az is, hogy a besorolási kategóriák idétlenek, mint azt wetpaint felettébb érdekes postja is megvilágítja. (Egyébként szerintem a Gyűrűk Ura filmtrilógia kimondottan erőszakos jeleneteket is tartalmaz, tehát ebben nem értek egyet az "illetékes bizottság tagjával".)
Erről az egész besorolósdiról pedig az jutott eszembe, amikor nagyjából 6-7 éves lehettem, s anyukám (mint akkoriban gyakran) elvitt moziba engem és az öcsémet. Akkoriban 26 Ft volt egy jegy, s nem volt Pesti Est meg internet, bár biztos lehetett tájékozódni a filmekről*, de anyu ezt valószínűleg elmulaszthatta, mielőtt úgy döntött, családi mozidélután gyanánt megnézzük a Sárkány útját. Mese, gondolta. Na ja, Bruce Lee-film. Alig három percig tartózkodtunk a nézőtéren, úgy tolt ki minket a teremből, mintha üldözték volna.

* Emlékszik valaki? A Pesti Műsort meg lehetett venni, pénzért, az újságosnál. Csak nagyon kevés programnál volt egy alig látható fekete-fehér kép. Mozi volt a városban sok, 3-kor, 5-kor, 7-kor vetítették ugyanazt. Ugyanazt egy fél évig, vagy tovább. A sor az utcán kanyargott. A filmről kihelyeztek az előcsarnokban 3-4 képet, plakát helyett pedig vászonra festett grafikákkal reklámozták a műsort. Hol lehetnek azok a vásznak most? Szeretnék egy Drágám, a kölykök összementek-eset. :)