Színházban is voltunk a blogszünet alatt. Örkény Macskajátékát néztük meg. Szórakoztató és elgondolkodtató mű. Személy szerint nekem az anyukámat juttatta eszembe, sokszor az este folyamán. A darab az életét, a színház maga a gyerekkoromat. Akkor még kijöttünk egymással, s heti 2-3 alkalommal vitt el valami programra, főleg rockszínházas előadásokra. Ismertem mindent és mindenkit, otthon pedig kultúrosnak hívott, egy kétlábon járó programfüzet és adatbázis voltam.
A Macskajáték főbb szerepeiben Pásztor Erzsi, és a nem igazán egészségesnek látszó, de felejthetetlenül boldog szemű Schubert Éva brillírozott. Kapócs Zsóka mondjuk zavart, azt hiszi, ha haragosan beszél, az már színészet... bocs, egyszer kicsit fel is kacagtam rajta.
Jó volt, jó volt, de én nagyon ritkán dobom el az agyam a klasszikus színháztól. Sokkal jobban vonz egy modern darab, egy kiállítás, egy film vagy egy kortárs performance. Erről bővebben majd egyszer.