Aljas módon megnéztem, amit úgy volt, hogy majd együtt. Szükségem volt rá, legalábbis azt hittem. Eleinte tartottam tőle, sőt elhatároztam, hogy nem is érdekel. Nem akarom látni. De az imdb-n magasabbra értékelték, mint az első részt (mondjuk mindössze 1 tizeddel). Meglepett, mert a Mielőtt felkel a nap (Before Sunrise) nekem tökéletes film, ennek megfelelően láttam vagy 15-ször. Nem vágytam rá, hogy elrontsa az emlékét egy bőrlehúzós folytatás. S ahogy sejtettem, a Mielőtt lemegy a nap (Before Sunset) messze nem gyakorolt akkora hatást rám. Sokkal erőltetettebb, kevésbé lelkes darab. Depresszívebb is, és egy cseppet nyavalygós. A párizsi hangulat sem jön át annyira, nincsenek olyan szép képek, mint az első rész bécsi jeleneteiben. Mondjuk tök jó lehet, hogy egy tulajdonképpen két szereplős film forgatókönyvét leül megírni a rendező és a két színész. Ez olyan tipikus Ethan Hawke-os dolog, igazán neki való.
Zsepire nem volt szükség. Mi van velem? Nem  is olyan régen még mindenen sírtam. Most meg egy romantikus filmen sem? Hova züllök?!