„Utcán internetezett egy nyitott, szabadon elérhető hálózaton, ezért elkapták - állítja egy fiatalember. Előbb a rendőrség nyomozott ügyében, most az önkormányzat szabálysértési eljárást folytat ellene. … A jelenleg még lezáratlan ügy idén februárban indult, amikor egy kisváros családi házas övezetében egy fiatalember laptopjával szabad internet-hozzáférésre lelt. Azonmód használni is kezdte, mint mondta: semmi nem utalt arra, hogy nem egy közeli hotspoté, hanem egy, a biztonságos hálózatüzemeltetés szabályaira fittyet hányó magánszemélyé a hálózat. … A fiatalember elmondása szerint, amikor bent járt az önkormányzatnál, ott szóban azzal érveltek: ha van áramlopás, létezik internetlopás is. A vétkes attól tart, ha ebben a szellemben folytatják le a vizsgálatot, olyasmiért marasztalhatják el, amiben nem is vétkezett. A széles sávú internet-hozzáférések zöme ugyanis átalánydíjas, azaz akármekkora forgalmat is bonyolít az előfizető, a havidíj nem változik. Ezzel szemben az áramfogyasztás éppen hogy forgalomfüggő, azaz ha valaki áramot lop, tényleg mérhető, és kiszámítható a kár, ami vagy a megkárosított fogyasztónál, vagy az áramszolgáltatónál jelentkezik. Ebben a történetben nem tudni, hogy átalánydíjas volt-e az utcán talált internet-előfizetés, de a rendőrt hívó előfizető utóbb akként nyilatkozott: nem érte kár.” (forrás: origo.hu)
Na most ez hogy van? Első blikkre nekem olyannak tűnik, mintha letartóztatnák a szomszédomat, amikor az ajtóm előtt elhaladva, mély lélegzetvétellel bűncselekményt éppen követ el. Ellopja ugyanis az általam megvásárolt, tehát tulajdonomban levő étolajon sütött, a szintén tulajdonomat képező rántottám illatát. Élvezte, pedig nem fizetett érte.
Második blikkre meg elbizonytalanodtam. Attól, hogy az autómat nem zárom be, aki meglovasítja, az tolvaj, nem? Ha nem ő fizet a netért, a biztonsági jelszó hiánya nem menti fel a jogtalan használat alól. Vagy igen? Valószínűleg az arra illetékesek is vakargatják a fejüket és nyálazzák a törvényeket.