Itt vizet prédikálok, más blogjában meg suttyomban istenítem a sört, s ez még csak nem is ellentmondás nálam. Csak az hiszi annak, aki még nem látott sört inni (vagy bármi mást, bár akkor nagy szerencséje volt, hogy épp elkapta a pillanatot). Ahogy egy ismerősöm mondja, van a korsó, a pohár, a stampedli... meg a szemcseppentő nekem, ott a sorvégen.
Közhely már lassan, hogy a szervezetnek arra van szüksége, amit kíván. Amiket mostanában táplálkozás címén magamba teszek, az egészen biztosan nem szükséges a szervezetemnek. Az elmúlt napok menüje nagyjából így nézett ki: kávé, csokis croissant, kóla, pizza, fél tábla csoki, kakaó, kávé, sült krumpli, fél tábla csoki again, zsíros sajt magában, levezetésképpen pedig egy kis üveg fanta. Ki is mondta, hogy az egészséges, mert van benne narancs?
Anorexiás ismerősöm sürgönyözött egy tengeren túli klinikáról, ahol az eddigi legnagyobb sikerrel kezelik éppen, hogy azonnal fejezzem be a 44 kiló levést. Aggódik értem. Ő, értem. Hát nem édes?
