Dokumentálnom kell, hogy tegnap megtörtént életem második legnagyobb rosszulléte, amihez nagy valószínűséggel köze van egy barátnői körben megejtett lelkizős beszélgetésnek, egy meditációs központban érzett furcsa energiáknak, és egy elegáns buddhista étteremnek, ahol hétköznapi eseményként, szükségszerű tisztulási folyamatként aposztrofálták, hogy jóformán leamortizáltam az alagsor helyiségeit. Öt barát mozdult azonnal, hogy a segítségemre legyen. Jó érzés, hogy számíthatok rájuk.
Bár mindenki azt mondta, örüljek neki, én nem tudtam maradéktalanul boldog lenni egy ilyen helyzetben. Baromi kínosnak éreztem, még akkor is, ha tudtam, bárkivel előfordulhat hasonló. Érdekes, hogy én már kb. egy éve jól érzem magam, de ezek a rosszullétek azt mutatják, jócskán van még minek felszínre törnie.