Az úgy volt, hogy egyre csak fogyott az energiám. A kapaszkodásba vetett energiám. Csúszós lett a tenyerem, begörcsöltek az ujjaim, s ha nem tudtam volna, milyen mélyre lehet süllyedni, megkockáztatom, hogy elengedem a korlátot. Néha friss levegőt kaptam és mosolyogtam, s valakinek a valakije ismert valakit, aki szerint már jön a hajó értem, vagy a helikopter, azt pontosan nem tudja, de jön, az tuti, tartsak ki. Nem jött, így minden este úgy éreztem, talán nem is érdemes tovább ragaszkodni ahhoz a szalmaszálhoz. Bedobtam mindent, amit tudtam. Timesheet, órára beosztva, mikor hol kell lennem és micsinálnom, s koncentráltam, hogy tényleg egyet se hagyjak ki, mert akkor elúszás van. Élénk színeket nézegettem, vidám zenéket hallgattam és lelkiismeret-furdalás nélkül átkapcsoltam Almodovar-ról 'Igazából szerelem'-re. S nem sírtam, hanem nevettem, amikor a miniszterelnök minden házba becsönget karácsonykor. Mondom, én mindent megpróbáltam, de aztán egy meetingen, ahogy az SAP-s szerződésrögzítések feladatának SzMSZ-be való foglalásáról értekeztünk, éreztem, törnek fel a könnyeim, s ha most azonnal nem merülök el az informatikai szakvélemény 3 oldalas kivonatában, tutira zokogni kezdek. A visszafolytás nem sikerült valami jól, vörös lehetett a fejem és könnyes a szemem, mert egyre gyakrabban pillantgattak rám asztaltársaságom tagjai, de szerencsére a mondataikat nem szakították félbe egy "mi a baj?" kérdéssel. Az lett volna még cifra, mert ez az, amire semmit, de semmit nem tudtam volna válaszolni.
Természetesen az egész a magánéletemre megy. Naná. Ez most minden, csak nem párkapcsolat. Képtelen vagyok bármire, ami azzá tenné. Ráadásul nem tudom feldolgozni a sérelmeimet, de nagyobb baj, hogy itt ez a hülye depi. Fogy az energiám, veszettül. Nem tudok annyit adni, mint szeretnék, s mint szeretné. Volt egy rossz mondata is. Talán az első ilyen, s bár megértem, rosszul esett. Pedig nagyon jól érzem magam vele, sosem volt máshogy, s tudom, ő az én emberem. Nagyon remélem, elmúlik ez az érzés minél hamarabb, mert torkig vagyok magammal jelenleg.

Update: A kapaszkodó visszakapaszkodott. Azt mondta, megcsináljuk. Segít. Kihúz. Összerak. Nem várom tőle, hogy egyedül. Minden erőmmel ezen vagyok. De a legnagyobb löket mindig az, hogy nem hagy egyedül ezzel. Soha.