"Le kellett gyártanom kettő darab szendvicset, amiket ő gondosan beletett a Bob the builderes hátizsákjába. Wc-re kellett ültetnem és intézni, amit ő ott nem. Majd lenyomott két, érzelgősséget kizáró puszit az arcomra, és közölte, hogy akkor ő most beveszi Párizst. (Anyósék nem rég voltak, innen az infó neki). Amikor kérdeztem, hogy mégis mit fog ott csinálni, derűsen közölte, hogy vesz egy csomó párizsit és találkozik a Donald kacsával.
Felült a benti kismotorra és pápát intve, elnyargalt. Most a mögöttem található nappaliban shoppingol párizsit és nekem nem szabad odamenni, mert az már Párizs és én nem utaztam vele. Sőt. Nem is szólalhatok meg. Rendkívül nagy a fegyelem ma nálunk." (forrás: Ana - bár ez sem rossz)
"Helókitti nyakig merült a vízben, a lábszárát kidugta a kád szélére, rávarázsolta a fürdőhabot, amit aztán egy műanyag kanállal csíkonként, akkurátusan lehúzott." (forrás: Anyu(ha)mos - s ez is aranyos)"D annyira édes, ahogy mondogatja, hogy: 'majd ha a gyerek (:-)) ki akarja nyitni a hűtőt és ott kolbászolni, akkor én óvatosan odalopózkodok és megfogom a kezét és elveszem és bezárom a hűtőt ezzel a zárral' vagy 'majd ha a kistestvérem 3 éves lesz és hozzá akar nyúlni a késhez, akkor jó magasra rakom, hogy ne érje el, és bezárom a fiókot, nehogy megvágja magát'." (forrás: Kockamesék) Ez a másik kedvencem tőle: "D megkapta ma az új szőnyegét, a régit bevittük az oviba, ott még jó hasznát veszik. A végeit teleraktuk dínókkal, mert felkunkorodott, még szerencse, hogy ennyi van belőlük. :-) D pedig annyira örült a szőnyegnek, hogy puszilgatta, aztán így találtam."
"Édua ma négy éves! Itt ülök a monitor előtt és a könnyeimet potyogtatom. Egy réges-régi fórumból másolgatom ki a 2003-as izguló és bátorító hozzászólásokat. Tegnap éjjel tortát sütöttem az oviba, hogy ma tudják köszönteni és elbőgtem magam ma reggel mikor benthagytam. Ez lesz az első ovis köszöntése." (forrás: Hicudzsi)
És egy saját történet: Egy újságíró házaspár kislányát mindig magával vitte a tévéstúdióba, a szerkesztőségbe, s bárhova, amerre jártak. Talán 4 éves lehetett a kis szöszi, és már olyan szókincse volt, mint egy ritka olvasott felnőtt embernek. A szülei nem is nagyon hagyták ki egy beszélgetésből sem, csak abból, ami aztán végképp nem gyereknek való téma. Egyszer egy tipikusan "felnőtt" dolog került szóba, talán politika vagy gazdaság, amihez a kislány nem tudott hozzászólni, de nagyon értelmes arccal figyelte a párbeszédet. Megvárta a pillantot, amikor épp senki nem szólalt meg, majd az ég felé emelte pici mutatóujját és határozottan mondta: "mint az köztudott". Ezzel mintegy lezárva minden esetleges vitát a szülei közt.
