Kitisztult a házam, a hipnózis szerint. A házam, ami a személyiség szimbóluma, s amelyről már képeztünk a korábbi pszichológussal is. Akkor nagyon sötét volt, dohos, az ablakokról pedig sehogy sem lehetett lekapargatni a koszt. Most olyan, mint egy új építésű otthon, tágas nappalival, szép terasszal, hatalmas ablakokkal és kevés bútorral. Mint ami annyira új, hogy még nem költöztek be igazán a lakók. A konyha még romos, van mit tenni.
S hogy mit is jelent ez pontosan? A ház maga a személyiség. Az én esetemben a látványosabb, út felől levő oldala már rendezett, csalogató, nyitott a fényre, az újra, a vendégekre. Hátrébb még vannak rumlisabb részek, de alakul. A pince, ház, padlás hármas tagozódás pedig az ösztön, ego, szuperego szimbóluma. Egy szemléletesebb példával mondták el nekem: a ló, a lovas és az ostor. Rajta ülök a lovon, irányítom, de nem erőltetem rá erőszakkal egyik irányt sem. A ház képével mesélve ugyanezt: bátran lemegyek a pincébe, ami azt jelenti, nem félek szembenézni az ösztöneimmel, viszont nincs padlásom, ami a felettes én. Vagy legalábbis nem veszek róla különösebben tudomást.
Örültem az eredménynek, visszaigazolta az elmúlt évek munkáját. Az ego szintjén tisztulás van, sokkal jobb a helyzet, mint a korábbi ház képének előhívásakor. Bíztató.
Lehet, hogy ezt a postot most csak én értem, sőt, én sem teljesen. :) Nem baj.
