Úgy látom, sajnos nekem jutott e blog ellenzékének hálátlan szerepe.

Többször hallottam már ezeket a tanácsokat, amelyeket Dolcerina (Hajaj?) ír, s főleg nőktől. Furcsa, hogy mind harmincon felül jár, s egyedül, vagy legalábbis nem tartósan boldog kapcsolatban él. (Persze lehet, hogy van, akinek bevált, de én még nem találkoztam velük.)
A barátom, aki 7 éve szeret, és önzetlen szerelméről számtalanszor biztosított, beleolvasott a szövegbe, és csak annyit mondott: "Jó is lehet manipulációra épülő kapcsolatban élni."
Igen, azt hiszem, nekem is ez a problémám ezekkel a tanácsokkal. Játszma, sakkozás, csiki-csuki, manipuláció, és közben elvész az őszinteség.

Félreértés ne essék, nekem is volt olyan az életemben, aki belemondta a szemembe: ha jobban tojnék a fejére, veszettül teperne utánam. Akkor jöttem rá, miért vagyok boldogtalan mellette. Mert neki a teperés kell, nem pedig én. Bár ezt már hamarabb is észrevehettem volna.
Szerencsére a 4 fontos kapcsolatomból mindössze egy volt ilyen. A másik három sok évig tartott, szerelem volt és nem lépett le a pasi valaki mással, ahogy a post sugallja.

Azt írja, arra ad tanácsot, hogyan őrizheted meg önmagad egy kapcsolatban. Miközben hosszan sorolja, ezt ne tedd, azt se tedd, ne hívd fel, ne légy ideges... hát ilyen, amikor egy nő önmaga? Ja, és idomítsak meg még óvatos is legyek. Miről beszélünk? Két ember, ha egyenrangú felek, miért kell egyáltalán taktika ahhoz, hogy a nő ne takarítson egész hétvégén, amikor a férfi meg tesped a tévé előtt? Úgy kitaktikáznám az életemből, hogy csak na. Csak hogy önmagam legyek. 

Teljesen igaz viszont, amit a blog szerzője állít: ha az ilyen típusú férfi megkap, elveszíti az érdeklődését. Mert soha nem is te érdekelted, csak a megszerzésed. Elsősorban magának akart bizonyítani. Annyiban vitatkoznék, hogy talán többségben vannak a "nagy vadászok", de nem csak ilyen férfitípus létezik, s így a nőknek sem kell feltétlenül ehhez "igazodniuk". Ha arra van igényed, hogy (maradjunk ennél a kifejezésnél) teperjenek utánad, akkor megfogadhatóak a tanácsok. De ha nem űzött vad szeretnél lenni, hanem igazi társra és mély kapcsolatra vágysz, akkor szerintem épp rontasz velük esélyeiden.
Én az őszinteségben, nyitottságban, együtt gondolkodásban hiszek. Tapasztalataim alapján is ez válik be, bár máshogy nem is tudnék belekezdeni egy kapcsolatba. Nem kell mindent együtt csinálni, de fontos a közös gondolkodás. Az egyenrangúság; az, hogy ha fel szeretnéd hívni, ne játszd meg az ellenkezőjét; hogy merj kitárulkozni; és úgy eleve olyan tudj lenni, amilyen vagy. Amikor egyszercsak fél szavakból is értitek egymást, s nem a másik elől elugrás, hanem a megértése, tisztelete és az egyenrangúság által tudjátok nap mint nap előrébb vinni a kapcsolatot.
Aki igazán társad, az sok év után is fog benned érdekeset találni, és te is benne. Mert egymásnak vagytok, s nincs szükségetek sakkozásra.

Én így gondolom. Tudom, hogy sokan nem. De nem igaz, hogy csak az az oldal létezik. Én ezt a másikat szerettem volna megvilágítani.
S biztos úgy van, ahogy a blog alcíme mondja. Túl jó kislány vagyok, s nem vágyom a rossz fiúkra. Játszadozzanak mással.
Vagy ahogy a pszichológusom mondta, alapvetően szerencsém van a férfiakkal. (Pl. nem kell megdicsérnem őket, hogy képesek voltak megpucolni a krumplit és nem összemosni a fekete zoknit a fehérrel. S nem is feltételezem róluk, hogy nem gondolkodnak, s hogy nekem kell megkreálnom az ötleteiket. Azt meg főleg nem, hogy a páromat minden más jobban érdekelné, mint én.)