- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Egy őszinte vallomás

2008. január 24. - Antibaby
Rettentő rossz kedvem van. Már második éjjel nem tudok rendesen aludni, arra ébredek, hogy aggódom a munkám, az anyukám, a másik munkám, Dris munkája, Dris egészsége, a lakáshelyzet, a tesóm, de még a tesóm barátnője miatt is. Fura, de ha csak mozdulatlanul fekszem, Dris meg alszik, akkor is megérzi, hogy valami baj van. Félálomban kérdezgette, mi zaklatott fel. Reggel nem is emlékezett rá.
Az az igazság, hogy látszólag egy kényelmes és szórakoztató játék az életem, miközben most pont összecsaptak a hullámok, kegyetlen év előtt állok. Kb. azt, amit más 10 év alatt old meg, nekünk most 1-1,5 év alatt kell. Egyszerűen nem lehet fontossági sorrendet állítani, mindennek most jött el az ideje. S minden nehezítő körülmény is most üt be.
Nem fogom túlragozni, de az egyik legfontosabb, hogy az anyukám, aki november óta nem áll szóba velem, most minden eddiginél erősebben hat a lelkemre. Úgy, hogy nem is találkozunk és nem is beszélünk.

Ráadásul nem tudom megemészteni a pár napja előjött gondolataimat.
Az apukámnak ma van a születésnapja, 53 éves lenne. Nem csak az 50-et, de a 40-et sem élte meg. Fiatalon tönkretette magát, az összes létező értelemben. S most nekem az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha valahol élne egy apukám, ugyanolyan kezelhetetlen, érthetetlen, kiszámíthatatlan és zűrös élettel, mint amilyen az anyukámé. Ez a jelenlegi helyzet is nagyon megvisel minket, s mindenkit a szűkebb környezetünkben, de ha sztereóban kapnánk az őrületet, szerintem már mi is bekattantunk volna.
Tehát nem az jutott eszembe, hogy de jó lenne, ha az apám még élne, hanem hogy de rossz. Nehezen fogadtam el, hogy ilyen gondolataim vannak. Pedig tudom, a düh és a tehetetlenség kínja emberi érzések, s attól, hogy letagadjuk, még vannak. Átélni, kiadni magunkból egészségesebb.
Egyébként pedig a természet ereje látja lelkem, hogy bármit megtennék és megtettem volna azért, hogy a szüleim boldog emberek legyenek, vagy ha azt nem lehet, legalább kevésbé félresiklott életűek. De sajnos nincs az a gomb, nincs az a megoldás, ami olyanon segítene, aki magán nem akar. Annyit tudnék adni, hogy a saját életemet is tönkreteszem. De ez rajtuk nem segítene. Nehéz ezt elfogadni, de muszáj, ám a lelkiismeretfurdalás, hogy biztos nem tettem meg mindent, mindig is ott lesz bennem.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr826822673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lilly 2008.01.24. 13:59:04

Tok meg tudlak erteni. Marmint ami a szuleidet ill. anyukadat erinti. Az en anyukam nagyon messze van tolem, ami a foldrajzi tavolsagot illeti, de sajnos, mint Nalad, nagyon hat ram (negativan). Apukam meg el, azaz inkabb vegetal. Es igen, rossz. Rossz ez mindenkinek. Mind a ketten egymast tullicitalva teszik tönkre magukat. Es en meg ahelyett, hogy elnek egy boldog eletet a tavolban, depizek egesz nap es magamba tömök minden erzelmet a szo szoros ertelmeben. Es ettol meg rosszabbul erzem magam. Szerintem ne legyen lelkiismeretfurdalasod, mert probaltal kozeledni anyukadhoz es nem segitett. Meg mit kellene / kellett volna tenned...

dido 2008.01.24. 16:15:02

Én is nagyon megértelek. De ha nem akarsz megkattanni, azt kell nagyon mélyen tudatosítani, hogy mindenki a saját életéért felelős. Ez a felelősség persze néha túl "soknak" tűnik (ilyenkor kezdünk el másokat hibáztatni a saját életünkért), néha meg túl "kevésnek" (ilyenkor van lelkiismeret furdalásunk másokért).

87215 2008.01.24. 18:00:07

Lehet, hogy kiskamaszosnak, elméletinek hanzik majd, amit írok, de azt gondolom, hogy felelősek vagyunk a körülöttünk élőkért. Biztos van az a pont, amikor azt érzed, nem tudsz azért tenni többet, hogy jobb legyen a másik, vagy a kapcsolatotok legyen jobb. De ha a közvetlen családodról van szó, a mindennél is többet próbálj megtenni... Kitartás.

2582 2008.01.24. 18:05:49

tündérbögyörő, egyetértek, teljesen. De már azt is megtettem. Egyébként ma hallottam egy ismerősömtől, hogy az egyik rokona is ilyen, mint az én anyukám. Csak ő még megspékelte azzal, hogy a saját fiát jogi úton szólította fel, hogy vigye el a szülői házból a gyerekkori cuccait. :) Nálunk ez még hátravan. :)

68941 2008.01.24. 23:25:18

Szia, elolvastalak és míg vártam, hogy betöltődjön a lehetőség, hogy hozzászóljak, elnéztem egy másik oldalra és ott egy verset találtam. Na, ez a kettő együtt nekem mára kicsit sok(K) volt. Másról szól a két bejegyzés, de mégis valahogy összeillik (számomra) Itt a versike: http://href.hu/x/4hxu Azt hiszem most elmegyek inkább kicsit sírni...de nagyon megértelek, nehéz nagyon nehéz egyeztetni, hogy neked is, nekik is jó legyen. Minden jót és vigyázz magadra (is) mert rád ki vigyáz, ha te mindenki másra próbálsz???

86215 2008.01.25. 01:18:31

Én félig-meddig osztom az álláspontodat, mert szerintem is tegyél meg a családodért mindent, amit megtehetsz, akár még ennél többet is. De! Vedd észre, hogy hol van az a pont, ahol a te segítséged már nem kell, elutasításba ütközik, esetleg dafke ellenedre tesznek, és ennél a pontnál nagyon határozottan és drasztikusan szálljál ki az egész játszmából. Még ez után is tehetsz gesztusokat felé esetleg, de akkor már úgy, hogy nem közvetlenül, és nem feltétlen kell ezt megtudnia. Esetleg egész konkrét példát is tudok hozni...

2582 2008.01.25. 07:16:48

konok, értelek, a konkrét példát is szívesen olvasnám. Érdekel.

43055 2008.01.25. 07:50:45

Milyen kár, hogy nekem is konokkal kell egytértenem... Sokkal könnyebb lenne, ha mindezt még értenünk, éreznünk se kéne.

verbeka 2008.01.25. 08:00:52

Hogy Kimi Raikkönen újra világbajnok legyen, Johnny Depp meg Oscar díjas, az nem olyan fontos. Inkább csak a harmadikra koncentrálj!

Lári 2008.01.25. 10:19:49

Az érzés, hogy jobb, hogy már nincs, mert akkor még rosszabb lenne nekem, ismerős. Én ezt EGÉSZSÉGES ÖNVÉDELEMnek hívom :o) !

H. 2008.01.28. 14:56:35

nem tudom hallotál-e már a Hellinger féle családállításról... az intézetnek saját honlapja van, ott elolvashatsz mindet, amit tudni érdemes

2582 2008.01.28. 15:50:01

Köszönöm, H. Igen, hallottam róla, voltam is a Hellinger Intézetben családfelállításon kb. 2,5 éve. Egy élmény volt, de a problémáimon nem segített. Szerintem akkor még annyira sokretű volt, hogy nem is lehetett ezzel a módszerrel kibogozni. Viszont onnan irányítottak az első pszichológusomhoz, úgyhogy a terápiás folyamat mindenképpen onnan datálódik. :)

86215 2008.01.30. 22:32:20

bocsánat, most néztem csak ide vissza... holnap megírom a levelet a példával.

2582 2008.01.31. 08:10:01

köszönöm

noone 2008.02.14. 18:56:28

Max fizikai értelemben tudnal segiteni a szuleiden. Képzeld el, hogy 2x vagy 3x évvel ezelőtt a pelenkazo asztalon fekszel es anyukad vagy apukad epp pelenkaz teged. Akkor sem tudtal nekik segiteni, max egy intelligens OOOÁ-val. Most is ennyire tudsz nekik segíteni, hiába telt el XX év...persze egy gyerek mindent megtenne a szuleiért, de a legtobbet azzal segitesz nekik, ha azt láthatják, hogy te magad jol elsz...hidd el, a halottak jol vannak, nincs mas dolgunk mint megadni a nekik jaro tiszteletet es elni a sajat eletunket olyan jól, ahogy csak tudjuk, annak örülnek. Szerintem.

dkmqydkh 2010.04.16. 21:06:11

bdE7kJ uodnmaebnwbj, [url=http://juuvslieofsh.com/]juuvslieofsh[/url], [link=http://jymoxzfammcg.com/]jymoxzfammcg[/link], http://ooqaxhecvbuc.com/

Bert 2011.07.04. 04:24:38

Thanks for the insight. It bingrs light into the dark!

Jetson 2011.07.04. 18:31:37

Great stuff, you hleepd me out so much!
süti beállítások módosítása