Miután felvásároltam a Váci utcát, és három ruhaboltos zacskóval belibegtem a Vapianoba, hogy végre igyak egy jó kávét egy jó helyen, sikerült magamra vonnom kb. 100 ember figyelmét, s mintegy 5 percig a világ leghülyébb libájának tűnni. Lehet, hogy csak 20 másodperc volt, de én sokkal többnek éreztem.
Történt ugyanis, hogy kértem egy kávét, tejet és egy üdítőt. Amikor megittam, szépen, jól nevelt kislány módjára vissza akartam vinni a tálcát a bárpulthoz. Ahogy elindultam, az üdítős üveg hirtelen felborult, ezzel kilőve a kávéscsészét, ami pattogott egy ideig a padlón, majd az étterem majdnem közepén megállt. Addigra már két darabba törve. Az összes villa megállt a levegőben, és mindenki engem nézett, ahogy összeszedem a fület, meg a testet, és viszem szépen vissza a pulthoz.
Nem kicsit jöttem zavarba, hebegtem valamit arról, hogy mennyire sajnálom, és hogy azt hittem, jót teszek, ha visszahozom a tálcát. Erre a pultos lány megsemmisítőleg csak ennyit mondott: Köszönjük. :) El lehet képzelni, milyen arccal.
Ki akartam fizetni, ami Dris szerint butaság, de ő épp nem volt ott, hogy ezt még 100 ember előtt közölje velem. (Az lett volna a hab a tortán.) Persze nem engedték, a csésze fogyóeszköz, bele van kalkulálva az árba. Én meg csak rohantam a kasszához, fizettem, hogy csak innen szabaduljak mielőbb... és már majdnem az utcára érve vettem észre, hogy a szatyraimat és a kabátomat ott hagytam az asztalnál. Úgyhogy homlokomra csapva vissza kellett mennem, végig az asztalok közt, felkaptam a cuccomat, és kiviharzottam. Nagyjából sejtem, mit gondolhattak rólam az étterem vendégei... egy szerencsétlen, ostoba liba, akinek csak a vásárláson jár az esze. :)