Túlhajtottam magam, mostmár érzem. Kimerültem, szabadságolni kellene magam, de attól tartok, nem lenne elég. Közben tele a naptáram, minden órám beosztva, most kell észnél lenni, nem elszalasztani semmit. De fogytán az energiám. Pár napja éreztem meg, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni. Tulajdonképpen tavaly augusztus óta hajtom magam, veszettül, mindig más miatt. Most lemerült az aksim. Hetek óta halogatok néhány fontos telefonhívást is, mert félek, mondat közben elaludnék. Az meg milyen már!? "Üdvözlöm, nagy megtiszteltetés, köszönöm a lehetőséget, pityipűűű."
A munkahelyemen misztikus dolgok történnek. Hat év nyúzás után kettétört a belépőkártyám, aztán ebéd közben, egy kollegám poénjára majdnem azt mondtam mindenki előtt, hogy "ezek a vicceid azért hiányozni fognak". Még időben sikerült visszaszívnom. Biztos furán néztek volna rám, mert sem ők, sem én nem tudok róla, hogy kifelé állna a szekerem rúdja.
Azt hiszem, ez a "lélekben felmondott" kategória. :) Vagy csak tényleg el kellene mennem szabadságra.
