És akkor még beúszik jobbról a képbe, hogy kellene lakást venni, gyorsan, jót, olcsón, ám hű de igényesek vagyunk, nem akárhol, nem akárhogy. Igazság szerint az év elején már nekiveselkedtem a nézelődésnek, de hamar elment a kedvem (két nap után, úgy emlékszem). Azt hiszem, az első gyors számolgatásnál. Hogy milyen környezetben tudnánk élni, ha havi X ezret a banknak törlesztenénk, és milyenben, ha ugyanennyi pénzből inkább bérelnénk. Az első esetben 25 év olyan helyen, ahol nem érezzük jól magunkat, ott is csutkára meghúzott nadrágszíjjal, a gatyánkat is ráfizetve. A másodikban egy nem túl nagy, de nem is pici, ám jó állapotú lakás, a város kellemesebb részén. Az első esetben magunknak, a másodikban idegennek fizetnénk.
S csak én leszek ideges attól, hogy 20-25 évre elköteleződjek?
Szóval pár nap után elment a kedvem.
Most ismét napirendre került a téma. Nincs elég dolgunk amúgyis. De muszáj lesz, muszáj lesz mindent egyszerre. Ha jól emlékszem, tudtuk már az évkezdetkor és azóta is. Kemény év ez, kipurcanós, túlhajszolt, de megéri.