Lejártuk a lábunkat, és egyetlen lakást sem vettünk. A ruhavásárlási akcióink valahogy több sikerrel szoktak járni. :)
Átbillentem a másik oldalra. Eddig úgy éreztem, nem találhatunk megfelelőt, mert túl sok elvárásunk van, most meg mégis láttam egyet, ami nagyon jó lenne, csak már eladták. Egyre inkább az új építésű felé hajlok, bár mint mindennek, annak is van negatívuma. Engem leginkább az zavar, hogy a most még színes, szagos, hét nyelven beszélő lakóparkokat már látom 5 évvel későbbi állapotukban, és az lehangol. Pont úgy fognak kinézni, mint a mostani lakótelepek, egy rakás ember egyhelyen, tömbösítve, lepukkant környezetben, mert olyan sokan lakják, hogy egyik sem érzi magáénak. Nézegettünk szuperszexi látványterveket is, még ki sem ásott gödrök felé épülő csodákról. Tényleg szépek, de a zsúfolt tengerparti szállodák jutottak eszembe róluk. Arról nem is beszélve, hogy míg Dunára panorámásan hirdetik, az legfeljebb a tetőtéri 180 négyzetméteresre igaz, az első emeleti 40-es a Tesco árurakodóinak parkolójára néz, és a közeli gyorsétterem is oda teszi ki a préselt szemetét, de találtunk olyat is, amelynek ablakából a kilátás egy megkopott falfirka: "Gyula, hol a pénzünk?".
Amibe viszont beleszerelmesedtünk kicsit (amit eladtak), az egy nem túl nagy, nem is túl sok lakásból álló, szolid társasház. Nem akar mediterrán lakóparknak kinézni a Tétényi út betondzsungelének közepén, semmi hivalkodó nincs benne, viszont kellemes, jó közlekedéssel ellátott, az utcája pedig madárcsicsergős. A plusz, - amivel meggyőzött minket, s ami miatt a szívem szakad meg - hogy a szokásosnál sokkal előnyösebb elosztásúak a lakásai, máshol nem is találkoztam még ilyenekkel.

Kerestem a megfelelő címet a bejegyzéshez, ilyenek jöttek elő, mint KeresLak, Laking for, és hasonlók. Fog ez még az agyamra menni.