Azt hiszem, van egy kis táskamániám. Akkor kaptam észbe, amikor rádöbbentem, a múlt héten hármat vettem (bár ebben a fotóstáska is benne van). Elég durva, figyelembe véve, hogy vasárnap nem is voltak nyitva az üzletek. Anyósom megjegyezte, annyira mániákus vagyok, hogy még neki is vásároltam egy puha, finom kis barna tatyót. Mentségemre szolgáljon, hogy nem mindegyik darabért kellett pénzt adnom. Egyszerűen hozzám kerültek ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól, mert ők nem hordták.
Mielőtt betegessé válna ez a szenvedélyem, véget kell vetnem neki. Már minden funkcióra van táskám, csak egy utazóbőrönd kellene még, kerekeken guruló, kihúzható fülű.
Íme, ezek ők. Egy rózsaszín épp a szennyestartóban pihen, valamint van még egy kis fekete meg egy kis piros, épp iratok+pénztárca+mobil méretűek, amelyeket nyári fesztiválokon szoktam hordani, s azért maradtak le a képről, mert kicsit sem fotogének, viszont kimoshatatlan foltok éktelenkednek rajtuk.