Ja, hogy a cég negyede olvas? Nem meglepő, ha saját magam küldtem szét az "értesítőt". Mint megtudtam, egy screenshot körbe e-mailezésekor megfeledkeztem a tálcára tett blogomról. A figyelmesebbek és kíváncsibbak elég hamar rájöttek: nem olvasom, írom.
De egy ilyen bakinak is van jó oldala. Aki "titokban" kukkolja az életem, legyen vele boldog. Nekem az számít, hogy így eljutott egy emberhez, aki kicsit jobban belém lát már, és aki ennek hatására, hónapokkal a közös munka vége után, még elhívott palacsintázni, mielőtt elhagyná az országot és nekivágna a nagyvilágnak. Még sosem ismerkedtem búcsúzkodva. Furcsa érzés, hogy eddig csak párszor beszélgettünk magánügyekről, mégis nagyon sokat tud rólam. A három órás dumálással egybekötött kalóriabevitel után jöttem rá, sajnálom, hogy elmegy, s talán sosem jön vissza. Esélyem sem volt megismerni jobban, pedig már szeretném. Többek között azért, mert a társaságában gyorsabban oldódtam, mint általában szoktam.
Ez van. Besorolva a kellemes esték közé.